Cikk a 2007/4. számból

a szerk.

IgenHír

Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Miskolczi Norbert HÖOK elnök a 2007. őszi tandíjtüntetés alkalmával lemondásra szólította fel Hiller István miniszter urat – hangzott a veretes érv a hallgatói érdekképviselet „megalkuvást nem tűrő” kiállása mellett egyik témába illő beszélgetésünkkor. Felszólít, lemondásra; nagggyon helyes. Ámbár álcselekedet. Megtette ezt a Kossuth tér–Hősök tere tengelyen buktatók egész hada. Eredmény?

A tandíj (vagyis a tervezett FER) nyilvánvalóan káros és nonszensz rendszere egy percig sem támogatható; ahol lehetett elmondtuk, szakértőt megkérdeztük, frankót megírtuk (IgenHír magazin, 2007. okt.). Fáklyázni is vonultunk, mert a HÖOK azt mondta, hogy attól kevésbé lesz tandíj. Aztán figyeltük, miként muzsikál az érdekképviselet. A dolog végeztével pedig úgy látjuk, hogy a HÖOK bizonyított langymeleg tárgyalásban, silány kommunikációban és abban, hogy lövése sincs a diákmozgalom „ütőképes” megszervezésének know-howjáról. Március kilenc akár igazolhatná is a szervezetet. Viszont a kérdés sokkal inkább az, hogy van-e egyáltalán érdemi része a tandíj megállításában.

Reflektor rovatunk a HÖOK háza táján sepregetett. Minden ügy, jelenség, hiba, amit kiemeltünk, egy következtetést enged; mélyen fájlaljuk, de mégis igazolva látjuk, hogy a hallgatói színtéren is a mai magyar valóság általánosságai érvényesülnek. Holott ez távolról sem kellene, hogy törvényszerű legyen.

Szerva itt, csere ott. Nekünk nem mindegy, hogy fest az érdekképviseletünk.

 

© Igenhír 2006-2012ImpresszumMédiaajánlatAdatvédelemÜzenetRSS