Cikk a 2008/1. számból
HÖOK: A színfal két oldaláról - Érdekképviseletünk lelki tükre
Borbás Barnabás
Betonkemény tüntetés vagy vérszegény hőbörgés? Megalkuvást nem tűrő kampány vagy hézagos plakátolás? Szervezett érdekek vagy érdekből szerzett ügyletek? - A március kilencedikével lezárult, a tandíj-ellenes küzdelem jegyében telt időszakkal aktív és rég látott nyilvánossággal övezett szezont tudhat maga mögött a HÖOK. A hosszúra nyúlt tandíj-balhén, mint állatorvosi lovon tanulmányozható az érdekképviselet működése, szervezőereje, közéleti viszonyrendszere. Májusi magazinunk körképe a diákmozgalomról, felemás eredményekről és közéleti ugródeszkákról.
Papíron több mint 400 000 magyar hallgató érdekképviseleteként létezik a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - alaptézisünk, hogy ennél kiterjedtebb, jószerével homogén érdekű réteg kevés akad széles e hazában. "A testület véleményt nyilváníthat, illetve javaslatot tehet a felsőoktatást irányító közigazgatási és egyéb szervek részére a felsőoktatást érintő bármely kérdésben, továbbá ellátja a hallgatók képviseletét a felsőoktatás országos szervezeteiben" - szól a HÖOK feladataitól és kötelezettségeiről szóló 1993. évi LXXX. Törvény 67/A§ első bekezdése. A törvény adta szűkös lehetőségekből adódóan tehát tényleges, mozgósítható tömegháttér nélkül - egyéb eszköz híján - a HÖOK az örökös, megtűrt "véleménynyilvánító" szervezetek sorsára kárhoztatott; a kutya ugat, a karaván halad. Az érdekképviselet hatékonyságáról alkotott képünk jelentősen árnyalható az elmúlt szűk két év tandíj-ellenes mozgolódásainak tükrében.
Hárommillió igen gazdája
"A tandíj eltörlését a HÖOK döntően saját érdemeként értékeli, hiszen a tandíjellenesség képe a közvélemény szemében összefonódott a szervezet nevével" - vélelmezi kérdésünkre a népszavazás eredményét Estók Szabolcs, a HÖOK BRSZ (Budapesti Regionális Szövetség) elnöke. A még 2006-ban indult országos tiltakozást vizsgálva azonban alig tudunk jelentős eredményeket felfedezni a szervezet oldalán. Az oktatási tárcával folytatott tárgyalásokon sem hangnemben, sem a javaslatok szintjén nem sikerült kivívni a minisztérium megfelelő figyelmét, nemhogy irányváltásra bírni politikájukat. Az általunk megkérdezett, magasabb pozíciót betöltő hallgatói önkormányzatosok közül többen már a tárgyalás tényét is "nagy eredményként" értékelték. Eközben a HÖOK alternatív tandíjjavaslatát (lényege: a felvett, de nem teljesített krediktek után fizetett volna a diák tantárgyanként, a hallgatói normatíva alapján kiszámolt összeget) végig mellőzték a tárcavezetők.
Mindenesetre a párhuzamosan különböző helyszínen és időben zajló utcai diák-demonstrációk nem szolgálhattak erős hivatkozási alapul a tárgyalóasztalnál. 2007. őszén tizenhárom helyszínen zajlott tüntetés, ám a központi budapesti megmozduláson (október 17.) is csak alig 1300 hallgató vett részt. Összehasonlításképp: a budapesti ELTÉ-n 23 000, a Corvinuson is több, mint 10 000 nappali tagozatos diák tanul, eredeti terv szerint tandíjjal sújtott BA képzésre pedig országosan durván 100 000 hallgatót vettek fel. "Van egy erős hallgatói mozgalom, amely nem áll meg a tüneteseknél, hanem visszamegy az egyetemre, vitatkozik, nyomást gyakorol." - mondta Miskolczi Norbert HÖOK elnök lapunknak 2007. októberében, az említett tüntetés előtt.
"Valóban igaz, hogy a HÖOK rendre olyan dologra hivatkozik, ami nincs" - értékelte az ún. hallgatói mozgalom létét az ELTE BTK HÖK egyik régi elnöke, majd folytatta: "közben az is nyílt titok, hogy a HÖOK-os közgyűléseken érdemi munka nem zajlik". A lesújtó vélemény indokoltnak tűnik: az arányaiban szerény tüntetéseken túl, tárgyalások frontján a népszavazás előtti utolsó egyeztetésre még 2007. karácsony előtt került sor. Itt felmerült, hogy esetleg a HÖOK és a minisztérium által benyújtott két külön tandíjas javaslatból gyúrnának egyet - ebből azonban semmi sem lett. A márciusi népszavazás totális győzelmet aratott a tandíj felett, mely siker a másik két kérdés eredményeinek tekintetében leginkább a Fidesz és kampányának érdeme (a tandíjat tizedszázalék pontosan ugyanannyian utasították el, mint a vizitdíjat).
"Kívánjuk a kommunikáció javítását!"
Mint az a HÖOK elnökök tevékenységét és pályáját összefoglaló táblázatunkból látszik, rendre ismétlődő motívum az elnökjelölti célkitűzéseknél a szervezet "külső és belső kommunikációjának javítása". A visszatérés jelzésértékű, a hallgatói szervezet a tandíj-ellenes kampányban sem jeleskedett ezen a téren. A HÖOK South Park figurákkal operáló plakátjai a vártnál csúnyábban muzsikáltak: a Hírszerző március első hetében a Pécsi Tudományegyetem kisebb botrányáról számolt be, mivel az egyik karon esztétikai deficitre és átpolitizált megjelenítésre hivatkozva felsőbb utasításra szedették le a falragaszokat. Máshol még közzététel előtt vonták vissza lúzer Kenny figuráját, mert az általa tartott csekken "száz öt ezer" forintról szóló címlet volt olvasható, ami a magyar helysírás szabályai szerint kész skandalum. A helyzet a világháló frontján sem alakult ígéretesen: az érvek-ellenérvek és a webes mozgalom gyűjtőhelyének szánt notandij.hu látogatottsága az alexa.com webes információ-bázis hiteles auditálása szerint egy 2007. október közepi kisebb aktivitástól eltekintve gyakorlatilag nem volt mérhető - ráadásul a transzparensek heteken át csontig üres honlapra irányították a közönséget.
Hobbiból érdekképviselet?
Bár az elmúlt két év eseményei alapján nincs okunk feltételezni, hogy nem meggyőződésből fakadt a HÖOK (mint láttuk: hiányosságokkal és hibákkal teli) tandíjellenes aktivitása, azonban legalábbis erős a gyanú, hogy akad olyasmi a szervezet környékén, ami fontosabb, mint a hatékony érdekképviselet. A hallgatói társadalom előtt sem titok, hogy néhány év magas szervezeti pozícióban töltött tevékeny szerepvállalás biztos belépő a közéleti és politikai karrierhez. Az állítást bizonyítandó, összegyűjtöttük az elmúlt bő másfél évtized érdekképviseleti vezetőit, tevékenységük főbb mozzanatait és elnökségük után elért pozícióikat:
Kevésbé tárgyalt és feltárt tény, hogy a korrupció is időről időre felüti a fejét a HÖOK környékén. Tavaly év végén például Török Márkot, az SZTE EHÖK elnökét első és másodfokon is elmarasztalta a fegyelmi bizottság többek közt azért, mert a helyi Universitas Sport Club vezetőjével szemben "zsarolásszerű kényszerítést valósított meg" azért, hogy a hallgatói önkormányzat által delegáltak 50 százalék fölötti többséget kapjanak a sportegyesület vezetésében. Török nem mellesleg a HÖOK elnökségi tagja (régiók, szakmai szövetségek), és március elején az SZTE Egyetemi Hallgató Önkormányzat elnökévé is újraválasztották - pedig korábbi ügye még a Csongrád Megyei Bíróság előtt hever.
Bennfentes körökben az is ismert, hogy a jelenlegi HÖOK elnök, Miskolczi Norbert BMF FHÖK-ös előéletéből származó melléktevékenységei is hagynak némi kívánnivalót maguk után.
Ők mondták, róluk mondták - A HÖOK elit idézetekben
"A hallatói önkormányzatok utánpótlást biztosítanak a politikai elitnek"
(Pokorni Zoltán az MTI-nek, 1998. november)
"A szervezetet sokan ugródeszkának tekintik a politikai karrierhez, ami eleve megkérdőjelezi érdekérvényesítő képességét."
(Gellai Gergő, Barthel-Rúzsa Zsolt vetélytársa a Magyar Narancsnak, 2003. január)
"Ha a test nem tudja mit csinál a fej, akkor előbb utóbb elválnak egymástól."
(Skultéty Tamás HÖOK elnök a hallgatói társadalom és a HÖOK kapcsolatáról, 1996. május)
"Hagyjuk is most, hogy milyen társaságba keveredtek a politika világában, hogy pártpolitikailag vált szocializálttá a hallgatói önkormányzati elit..."
(Fábri György, az OFÉSZ első elnöke, 2008. február 14.)
A test és a fej szétválása
"A hallgatói mozgalom sem volt képes kikényszeríteni a legfontosabbat: azokat a változásokat, amelyek a felsőoktatási működés rutinjainak, menedzsmentjének, habitusának, érdekviszonyainak mélyrétegeit érintik." - írta Fábri György, az OFÉSZ egykori elnöke, 2008. februári publicisztikájában az edupress.hu-n. Ha máshonnan nem, elkapott egyetemi folyosói beszélgetésekből tudható, hogy maga a képviselt sokaság, a diáktársadalom sincs tisztában országos szintű reprezentánsainak tevékenységével, viszonyrendszereivel. Ha tehát a HÖOK nem rendelkezik sem a felsőoktatás "mélyrétegeit" érintő, sem az ún. hallgatói mozgalmat feltámasztó tervvel és nagy ívű gondolatokkal, akkor jogos igény fogalmazódhat meg mélyenszántó átalakításokra, a szakmai munka serkentésére. Máskülönben egy elviekben 400 000 ember képviseletében eljáró, de állandó politikai nyomástól és gyanús ügyletektől terhelt szervezet menetrend szerint veszti el alapvető lényegét.
