Igenhír.hu

Az IgenHír Magazin egyetemszociológiai kutatóapparátusa újabb bozótvágást hajtott végre a hallgatói lét kultúrantropológiai őserdejében, hogy a kognitív vizsgálódás új nyiladékain eljussunk a HÖK-ösöknek nevezett élőlények eleddig megfejtetlen titkaihoz. Vizsgálatunk során arra keressük a magyarázatot, hogy az egyszerű homo sapiens milyen módon kapaszkodhat fel a karrier fiktív fájára, hogy újra pithecus-szá változva irányítsa az egyetemi banánköztársaság gyanútlan állatpolgárait.

Kutatási módszerünk jelen esetben klasszikusnak mondható: szociológiai, lingvisztikai és kriminológiai mélyinterjút készítettünk ex-HÖK-elnökökkel hazánk különböző fegyintézeteiben (ill. a parlamentben), majd a kapott információkat a világszerte elismert A. Ron Gabriel-féle sablonöntési eljárással kompiláltuk egybe. S így készült el eme omnipotens útikalauz az egyetemi politika dollárszagú elefánttornyába, amit a kedves olvasó elé tárunk.

A gólyatábor és az első év

A HÖK-ös karrierépítés első lépcsőjét rögvest a gólyatábor jelenti. Ez ugyanis minden hallgató életében az alkoholtól, alkalmi sztriptíztől és egyéb, utólag meglehetősen nehezen rekonstruálható eseményektől exponált alkalomnak számít, ezért népszerűségünk és ismertségünk növelését már itt el kell kezdeni. Ragadjuk meg a röpke józan pillanatokat és barátkozzunk össze a felsőbbévesekkel, süssünk el jópofa latin közmondásokat, amikor a sörivóversenyen egy-egy erejével elkészült szaktárs kidobja a taccsot. Támogassuk kedvesen vissza szobájukba illuminált barátainkat, nyugtassuk meg őket, hogy a kutya sem emlékezik majd viselt dolgaikra. Igyekezzünk jó színben feltűnni a gólyatáborban megjelenő oktatók előtt, és végül dicsérjük meg nyilvánosan a szervezők kiváló munkáját.

Megfelelő alapozás után hozzáfoghatunk első szemeszterünkhöz. A lényeg, hogy minden órára bejárjunk (figyelem, ennyi áldozatvállalás szükségszerű a későbbi, jól fizetett lógás érdekében!), lássuk el készségesen jegyzetekkel a kevésbé ügybuzgó kartársakat, és közben folyamatos virágrendelésekkel ápoljunk jó kapcsolatot az egyetem adminisztratív dolgozóival. Nagy napunk a tavaszi HÖK-választással jön el! Pályázzunk meg első körben egy szerényebb érdekképviseleti tisztséget. Ellenfeleinket a gólyatáborban készített kompromittáló fényképeinkkel bíztassuk inkább a drámaszakkörre, a többieket pedig udvariasan emlékeztessük a vizsgaidőszakban tanúsított jófejségünkre.

Immár a cégen belül

Innen máris könnyebb a továbblépés, immár HÖK-ösök vagyunk! Éleslátásunkra és taktikai érzékünkre azonban továbbra is nagy szükségünk van. Szimatoljuk ki, hogy munkatársaink közül kik vannak igazán közel a pénzosztó helyekhez, és kik a jelentéktelen szürke eminenciások, akik esetleg tényleg kötelességtudatból kerültek a szervezetbe. Előbbiek ellen vessük be a suttogó propagandát (elég, ha összefüggésbe hozzuk őket néhány gyanús ügylettel - általában az egyetemi bulik körül mindig van takargatnivaló), utóbbiakat pedig hagyjuk, úgyis kikopnak maguktól. Az évfolyam-előadások végén nyilvános hozzászólásunkba csempésszük bele fogadóóránk időpontját. Ha esetleg valaki fel is keresne minket ügyes-bajos dolgaival, hivatkozzunk arra, hogy az egyetem akadálymentesítéséért küzdünk a minisztériummal, és így nincs időnk az ő szociális támogatásával foglalkoznunk. Hallgatótársunk ilyenkor mélyen szégyenkezik, és pozitív megállapításokat tesz magában a mi véghetetlenül empatikus és humánus személyiségünkről.

Következő évben itt az ideje annak, hogy tovább haladjunk a ranglétrán. A HÖK-választáson immár egy komolyabb pozíciót pályázzunk meg, ami nagyobb összegek feletti rendelkezést is jelent. Ha kitartóan konspiráltunk és jegyzetbarátkoztunk az előző szemeszterben, nem kétséges, hogy elnyerjük a megcélzott tisztséget. A munka dandárja azonban csak most jön! Először is rá kell tennünk a kezünket az egyetemi médiára, hiszen a negyedik hatalmi ág nélkül még senki sem lett sikeres politikus! Készíttessünk kétoldalas, arcképes PR-interjút saját megválasztásunkról, és igyekezzünk elérni, hogy minden számban megszólaltassanak minket valamilyen üggyel kapcsolatban (legyen szó az egyetemet ellepő mosómedvékről, vagy a Falleológia Tanszék interdiszciplináris képzésrendszeréről). Legyünk lazák, de természetesek, és szakértelmünket demonstrálandó tanuljunk meg mások számára teljességgel érthetetlen terminusokat (pl.: objektumorientált konzisztens szervezésszociológiai stratégia). S mivel immáron komolyabb financiális lehetőségeink vannak, hasznosítsuk ezeket újabb támogatók szerzésére! Rendezzünk látszólag olcsó egyetemi bulikat, ügyelve arra, hogy az italfogyasztás könyvelésénél semmisképpen se bontsuk ki az igazság minden részletét!

A személyi kultusz kiépítése

Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint megtartani a tisztségünket, és egyre szorosabb kapcsolatot kiépíteni a HÖOK jó pozícióban lévő tagjaival. Tanulmányi előmenetelünket tartsuk optimális szinten: ne siettessük az abszolválást, de egy-egy nehéz vizsga előtt lengessük be az oktatói minősítés csodafegyverét olyan kifejezéseket használva, mint „kölcsönösen előnyös" és „közös érdekünk". A nagy kiugrást pedig negyedik évre tartogassuk: pályázzuk meg a HÖK-elnökséget! A kampány szerves részét képezi a rektorral készült közös képeink kirakása iwiwre, a fogyatékos hallgatótársakkal való fotózkodás, és a bulikon alkalmazott etetés, amikor két vodka-redbull között fikázzuk a politikát (belefér egy kis pokornizás, meg hilleristvánozás) és gyakran használjuk a „jelenlegi elit" fordulatot.

Nos, így elkerülhetetlenül HÖK-elnökök leszünk. Elmélkedésre és meghatódásra viszont nincs idő, hiszen hozzá kell fogni a totális személyi kultusz kiépítéséhez! Első lépésként függesszünk ki egy monumentális molinót photoshoppolt önmagunkról az egyetem oldalára, alá pedig egy Váci Mihály- vagy József Attila-idézetet nyomtassunk. Mivel igen magas pozícióban vagyunk már, és milliós összegek felett rendelkezhetünk, cseréltessük szolgálati Audink üvegeit sötétítettre, és verbuváljunk szimpatikus kijevi cserediákokból hostess-csapatnak álcázott testőrséget. Ők nemcsak lelki és testi épségünk miatt fontosak, hanem az egyetemhez kötődő szórakozóhelyek védelmi pénzét is beszedik, illetve szívesen járnak szemináriumokra is helyettünk. Osszuk az egyetemi médiatermékeket támogatott, tűrt és tiltott kategóriákba, névnapunkkor pedig rakassuk ki gigantikus méretben az arcképünket virágokból az egyetem udvarán.

Emberségünk azonban továbbra sem lankadhat, így magánhelikopterünkkel mindig látogassuk meg az egyetemi táborokat, hogy néhány kedves szóval köszönthessük régi és új ismerőseinket. Utazzunk minél több áltudományos konferenciára, és neveztessünk el az egyetemi büfében egy új melegszendvicset magunkról. Ha megfelelően építjük karrierünket, az egyetem vége felé úgyis megkeres majd minket valamelyik párt, és befutó helyet ajánl a következő választáson.