Cikk a 2009/2. számból

Légből kapva

Papp Zoltán Miklós

Bizonyára ismerős a közhely, miszerint az ember legősibb vágya a repülés - ha ez nem is teljesen igaz, a toplistán biztosan ott van, és ha már úgyis vágyunk rá, miért ne próbálnánk ki. Paplanernyőt mindenkinek!

Zsinórbohócok?

Így emlegetik a sárkányrepülősök maguk között némi gúnnyal a siklósokat, utalva a repülő szerkezetük szembetűnő jellegzetességeire. Az viszont rossz hír a sárkányosoknak, hogy a siklóernyő népszerűség tekintetében az utóbbi évtizedben szó szerint kifogta a szelet a sárkányrepülés vitorlájából. Ez több dolognak köszönhető: mindenekelőtt olcsóbb és sokkal egyszerűbb elsajátítani az alapokat - ezért napjainkra tömegsporttá vált, elég csak arra gondolni, hogy egy-egy napos délutánon a Hármashatár-hegy környékén valósággal hemzsegnek a színes ernyők a légtérben. A siklóernyőzés ennek ellenére inkább a sárkányrepüléshez hasonlítható, mint az ejtőernyőzéshez, azon egyszerű oknál fogva, hogy a pilóta egyetlen célja az előbbi esetben a biztonságos földetérés, míg az utóbbinál a tartós levegőben maradás. A hasonlóság mindössze abban áll, hogy minden felszerelésünk elfér egy hátizsákban, ezért sokkal mobilabb is, ide-oda hurcolhatjuk különösebb erőfeszítés nélkül. Minden bizonnyal ez is hozzájárult a siklóernyőzés hatalmas sikeréhez, hiszen egy túrahátizsáknál alig nagyobb csomaggal a hátunkon nekivághatunk a hegyeknek, alkalmas starthelyet keresni.

Suliba be

Persze senkinek sem ajánlatos betérni az első siklóernyős boltba, és betenni a kosárba a legszimpatikusabb darabot, mert nem sokra menne vele. (Szvsz: több mint valószínű, hogy az ernyő kibontásáig sem jutnánk el.) Az első önálló repülésig mind elméleti mind gyakorlati szempontból biztos talajon kell állnunk (képzavar). Jó hír viszont, hogy viszonylag gyorsan, 10-12 hétvége alatt megtanulhatók az alapok, amivel már lehet jókat repülni. A túloldalon csokorba szedtünk néhány klubbot, ahol egészen biztosan beavatnak a repülés világába.

Németh Lajos és H.Bóna Márta nyomdokain

Tanuló siklóernyősként kis idő múlva szinte amatőr meteorológusokká avanzsálhatunk. Amint valaki kicsit mélyebben belemerült a repülés világába, óhatatlan, hogy ne tegyen szert ilyesfajta ismeretekre a biztonságos és élvezetes repülés érdekében (és persze nem utolsó sorban a vizsgák alapvető követelménye miatt). Nem árt tudni mit jelent, amikor bárányfelhők lepik el az eget és akkor se jöjjünk zavarba, ha körülöttünk kumulonimbusz kalvuszokról folyik a társalgás. A siklóernyős szubkultúra mára már a népi megfigyelésekkel egyenértékű időjárás-előrejelző kiskátéval rendelkezik: például naplemente után egy idő múlva a horizont ezüstös elszíneződése gyakran a várható szép idő jele, legalábbis erősen bíznak benne.

Veszélyek

A legtöbb extrémsporttal, így a siklóernyőzéssel kapcsolatban is élnek több-kevesebb igazságtartalommal sztereotípiák: leginkább a fára csavarodás és a levegőből való rejtélyes lepottyanás tartozik ebbe a körbe. A szakavatottak persze nem örülnek ezeknek a meggyökeresedett képzeteknek, melyek egy jelentős részük a képzetlen és vakmerő újoncok szárnypróbálgatásainak köszönhető. Mindezeket elkerülhetjük, ha betartjuk mindazt, amire tanítottak minket. Akárcsak a közúti közlekedésnek, a repülésnek is megvan a maga „KRESZ szabályzata", amit érdemes, mi több kötelező betartani. Ez persze nem kímél meg minket a többi ernyős sutaságától, de jelentősen javítjuk a sérülésmentes földetérés esélyét.

Szakzsargon:

Makramé: A siklóernyősök egyik első számú főellensége, ami nem más, mint a zsinórzat összegubancolódása
Kutyázás: ügyességfejlesztő gyakorlat, ami csak a földön végezhető, cél a ernyő fejünk felett történő egyensúlyozása. Nélkülözhetetlen a jó irányítástechnika elsajátításához.
Gyogyi: egyenletes élénk szél mely a nyári délutánokra jellemző, kellemes nyugodt repülésre alkalmas.
Girhel: sok szenvedés árán, nehezen nyer magasságot
Lift: emelkedő meleg légáramlat vagyis a termik.
Kiteker: termikben manőverez magasságnyerés céljából

© Igenhír 2006-2012ImpresszumMédiaajánlatAdatvédelemÜzenetRSS