Igenhír.hu

Március első napjaiban óriási, több mint 5300 kendertövet nevelgető illegális budapesti melegházrendszert buktattak le - a hír körbejárta a honi sajtót, majd rögtön szárnyra kelt a pletyka, mely a marihuánáról, mint lehetséges „hiánycikkről" szólt. A később napvilágot látott nyilatkozatok szerint a fogás következtében felértékelődhetnek a kisebb termesztők is. Reflektor rovatunk arra volt kíváncsi, hányadán állnak Magyarországon a hallgatók a fűtermesztéssel és terjesztéssel. Rendőrt és dílert is kérdeztünk.

Persze nem egyenes következmény, hogy a néhány héttel ezelőttihez hasonló fogásokat mind megérzi a piac. Mindenestre érdekes az a Ródler Norberttől, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni osztályának vezetőjétől származó megállapítás, mely szerint minden bizonnyal szaporodni fognak a profi eszközökkel működő lokális ültetvények. Az már különböző szakfórumok spekulációja, hogy erőre kaphatnak az amatőr neveldék és kisebb dílerek is - utóbbiak közt pedig akad olyan is, aki hallgatói jogviszony mellett űzi illegális szenvedélyét. Rikán boncolgatott téma, hogy mennyire kriminalizált a felsőoktatás a kábítószer-bűnözés szempontjából, hogy mekkora befolyással rendelkeznek egyetemi polgáraink a marihuána biznisz különböző szintjein.

Díler-e, ha hallgató?

- Két dolgot muszáj szétválasztani ebben az ügyben: a klasszikus „dílerkedést" és a „közös fogyasztást". Mindkettő nagyobb mennyiséget igényel a szimpla fogyasztásnál, de az egyetemi szubkultúrákra inkább az utóbbi fogalmat használjuk - mondja kérdésünkre Varga Péter százados, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni szolgálatának munkatársa. Elmondása szerint a magyarországi felsőoktatásban nem súlyos a helyzet: - Évi két-három esetünk van ilyen körből, az utóbbi egy évben talán pont hárman voltak, akik jobban belekeveredtek és lebuktak.  - Varga szerint ez nemzetközi összehasonlításban erős középmezőnynek számít. Bár a kép nem teljes, hiszen nyilván a kisebbség kerül csupán a rendőrség látókörébe, mivel itt nagy mennyiségekről nincs szó. Ahhoz pedig, hogy eldöntsük, mi a különbség a dílerkedés és a közös fogyasztás közt, egykori bennfenntes segítségét kértük.

- Amikor bekerültem az egyetemre, azt hittem, itt a környezet (morális okból, vagy más megfontolásból) távolságtartóbb a füvezéssel. Nagy tévedés! - fejtegeti lapunknak egy néhai díler, az ország egyik legnagyobb egyetemének hallgatója, aki egy évvel ezelőttig rendszeresen foglalkozott marihuána terjesztéssel. Elmondása szerint végig a legalacsonyabb szinteken mozgott, így kisebb, de jól menő üzleteket működtetett egyetemi körökben, a kereslet pedig nagy volt - Amennyid van, annyit fogsz eladni. - mondja.

Illegális zsebpénzek

- Ma a fogyasztó átlagosan 2000 Forintot fizet egy grammért. A beszerzési ár a mennyiségnöveléssel arányosan javul; mondjuk 100 grammot 180 000 Forintért tudok venni, de csak akkor van rendes haszon, ha 2500 Ft/g-ért adom tovább. Ezért van az olyan alacsonyabb szinteken, mint amilyenen én is voltam, hogy összeáll öt-hat megbízható ember, és közösen vesz 1 kilót, 1 millióért. - Forrásunk szerint ha valaki 1600Ft/g áron szerez, és 200 grammot értékesít egy hónap alatt, az már jónak számít.

Nyilvánvaló, hogy hallgatóként havi (csak a biztonság kedvéért: nettó) 80 000 Forintot összeszedni legális módszerekkel is lehet, a börtönveszély vállalása nélkül. Kérdés: megéri-e a kockázat? Mennyit szakít az, aki egyetem mellett a legtöbbet hozza ki a bizniszből? - Azt láttam, hogy ha havi 150 ezret akarsz, akkor már muszáj meredek figurákkal is üzletelni. És könnyen elkap az ékszíj. Egy ismerősöm, aki belemelegedett, akkor állt le, amikor minden előzmény nélkül felcsöngetett a lakására (ahol pedig életében nem üzletelt!) két maffiózó-gyanús vadidegen, és azt mondták: „srác, mostantól nekünk dolgozol." Pánikba esett, és másnaptól teljesen abbahagyta. - zárja a történetet.

Varga Péter álláspontja szerint egy egyetemistának szinte lehetetlen magasabb szinteken belekeveredni a bizniszbe, itt ugyanis a kulcsszó a bizalom. Ezekben a bűnözői körökben, már tizenéves kortól a szervezet közelében kell lenni, ráadásul állandóan éjszakázni, a lebukásveszély miatt havonta telefonszámot cserélni, az üzletet otthontól legtávolabb bonyolítani - ez külön létformát igényel, ami egy hallgatói életvitel mellett a legritkább esetben tartható.

Termesztés és árukapcsolás

Az általunk megkérdezett bennfentesek szerint az amatőr termesztés döntő része kezdetben kényelmi okból indul; ha valaki amúgy is fogyasztó, néhány palánta saját növesztése és szürete esetén anyagilag jobban jár. (Igaz az is, hogy így ügyeskedni csak a marihuánával lehet: az LSD-hez, vagy a speedhez már kémia kell.) Egy vidéki agráriskolában tanuló forrásunk szerint azonban a hallgatói termesztés bizonyos növénygenetikai és növénynemesítési szakirányokon durvább képet mutat: - Van egy bizonyos kör, ahol mindenki tudja, hogy x iskolai ültetvényen merre hány lépés az a növénycsoport, ahol megbújik egy csapásnyi marihuána. Innen könnyen kerül ki mag is, alapnövény is. - újságolja. Másik forrásunk termesztés ügyben Szeged-Budapest-tengelyt említ, de gyorsan hozzá is teszi: „ez persze csak egy megfigyelés". Mindenesetre Szeged éghajlata miatt, Budapest pedig hatalmas piaca miatt tűnik evidens választásnak.

Termesztés és terjesztés viszonylatában is érdekes kérdés, hogy milyen árukapcsolás tapasztalható a marihuánánál. Erre eltérő válaszokat kaptunk: az egyetemi színteret ismerő interjúalanyaink szerint a hasis és a gomba van leggyakrabban a fűvel közös halmazban, Varga Péter százados szerint viszont a kokain is sajnálatosan kezd (nemzetközi tendenciába illeszkedően) feljönni az említettek szintjére, sőt, már-már a klasszikus „diszkódrogok" közé sorolható, vagyis egyre gyakoribb, hogy a dílereknél ugyanúgy ott van.

Elszívja, majd leblogolja - az internet szerepe

A legalacsonyabb szintű terjesztői (/termesztői), vagy velük kapcsolatban álló réteg legpontosabban az interneten keresztül fogható meg, olyan fórumokon, mint az egykalapalatt.info vagy a Kenderzsupp blog. Az itt publikálók és hozzászólók gyakran hangoztatják hallgatói, értelmiségi mivoltukat. A rendőrségnél arra voltunk kíváncsiak, figyelik-e ezeket a közösségeket: - Akik ilyen fórumokon írnak, 99 százalékban csak fogyasztók, akik e tulajdonságukat szélesítik ideológiává. A BRFK szemszögéből mást nem tudok mondani: mindenki úgy szennyezi magát, ahogy akarja. Nekünk más szintekkel kell foglalkoznunk. - mondja Varga Péter, majd hozzáteszi: - Be lehetne azonosítani csomó ilyen embert az interneten keresztül, de nem tartom fontosnak. Ez a kisstílű fogyasztók (mi úgy hívjuk őket: ötgrammosok/tízgrammosok, számunkra marihuánában ez nem tétel) értelmetlen zargatása lenne. Akik számunkra fontosak, azok máshol vannak. Úgy is mondhatnám, hogy a piramist felülről kell bontogatnunk. - szögezi le.

Az IGENHÍR 8 pontja a füvezésről

1. Ma Magyarországon megengedőbb ítélet jár annak, aki alkohol hatása alatt öntudatlanul összehányja-, és vizeli magát, mint annak, aki elszív egy szál füves cigit - ez a megítélés nyilvánvalóan téves.

2. A marihuána káros mivoltát bagatellizálni felelőtlenség: a füvet szívók tüdejébe négyszer annyi kátrány kerül, mint a cigarettát szívókéba, férfiaknál a 18 év előtt kezdett, min. heti rendszerességű, hosszú távú felhasználás 70 százalékkal növeli a nem-seminoma-típusú hererák kialakulásának esélyét.

3. 2009 füve nem ugyanaz, mint ami a hippikorszak anyaga volt: az egész világra jellemző tendencia a kenderszármazékok THC-tartalmának növekedése, ezért igaz, hogy a rendszeres fogyasztással nő az amotivációs szindróma és a kezdődő skizofrénia létrejöttének veszélye.

4. Fizikai függés gyakorlatilag nincs. Pszichikai függéssel azonban számos beteget kezelnek - ennek elvitatása a tények meghazudtolása.

5. A biológiai hajlammal rendelkezők számára a marihuána kapudrog: számosan vannak, akiket az alkohol nem, csak a fű lök meg a gyors és meredek, keménydrogok felé vezető úton.

6. A legalizálás kontraproduktív: felmérések igazolják, hogy „először azért próbálják ki az emberek a tiltott szert, mert kíváncsiak." A legalizálás miatt egy generáció múlva már más, illegális (és praktikusan: durvább) szerek jelentenék a szabadságot és a kíváncsiság forrását. Ezért lehet jobb megoldás minél alacsonyabban tartani a tiltóhatárt.

7. Az „alkohol és a cigi sokkal károsabb és rákkeltőbb" típusú mantrázás demagógia. Az említett legális szerek károsságát soha senki nem vitatta (vagy csak borult elméjűek), visszaszorításuk (jövedéki adóval, korlátozással) aktuális kérdés.

8. A marihuána, mint identitásképző, a „free the weed" és „legalize it", mint szabadságszimbólum káros, és téves ideológia. Nem lehet cél, hogy valaki káros szenvedélyét, életvezetési problémáját világnézetté szélesítse