Igenhír.hu

Április 19-én, vasárnap a megszokott, töretlen sikerrel ért véget az aktuális tavaszi Critical Mass. A szlogenek évek óta ugyanazok: „Minden út kerékpárút!", „Biciklizz minden hétköznap!", „Nem csak tüntetés; közlekedési alternatíva!" - és valóban, a rendezvény sok szempontból célba ért, ma már az átlag városi polgárnak sem csak annyi az érve az autóval szemben, hogy a bringából jobban kilátni. Az IgenHír a CM múltja és jelene nyomában.

Kritikus tömeg, Apatikus zöm: korábban még ehhez hasonló címekkel is jelentek meg cikkek világhálószerte arra utalva, hogy az évente kétszer rendezett kedélyes biciklizés a többségre nézve következmények nélküli, a bringások pedig céljaikkal együtt önmaguk körül forognak. A budapestiek akkor győződhettek meg ennek ellenkezőjéről, amikor a medvefagyasztó januári zimankóban is naponta láthattak kerékpárral közlekedő megszállottakat. Kevésbé szélsőséges bizonyítéknak pedig ott van a számtalan, roskadásig pakolt bringatároló az egyetemek környékén, vagy az egyre jobb szervező erejű internetes szubkultúra.

Kis magyar CM történet

1992, San Francisco: az első, Critical Mass néven számon tartott kerékpáros rendezvény. Sok más zöld jellegű hagyományhoz hasonlóan a CM is importtermék, innen tehát a magyarul meglehetősen bután hangzó elnevezése is. A Föld Napjához és más zöld, vagy városvédő alkalmakhoz kötve szerte a világon szerveznek kerékpáros felvonulást. Nálunk az elsőt 2004. szeptember 22-én az európai autómentes nap alkalmából régi aktivisták, új mozgalmárokkal kiegészülve szervezték, mintegy 4000 résztvevővel. Az eleinte szubkulturális jellegű kerekezés hamar felfutott, alkalomról alkalomra duplázva önmagát: 2005 tavaszán 10 000, őszén 20 000, majd 2006 tavaszán 30 000 ember látogatott el (utóbbi volt az első, hogy Sólyom László is tiszteletét tette a bringások közt). Míg a 2006-os őszi épületfoglalásokkal és igazságbeszédekkel vegyes hangulatban a CM elmaradni kényszerült, 2007 áprilisában összesen 100 000 kerék (vagyis ötvenezer ember) gurult a fővárosban. Nyilvánvaló, hogy ekkorra már szó sem volt egy szűk kultúráról, vagy valódi bázis nélküli hőbörgésről; többeket már az elképesztő siker kulcsa és mibenléte foglalkoztatott.

Titok: önkéntesség, 100 százalék lefedhetőség

Nulla forintos ráfordítással, önkéntes munkából hasonló tömegbázist senki sem épített az utóbbi időben. A szervezőknek persze óriási előnye van: a majd' minden háztartásban ott levő kerékpár. A lappangó kedv és hajlandóság kiaknázásához pedig egy vonzó jelkép, egy elfogadható cél is elég. Utóbbiak terjesztéséhez pedig ott van a számtalan segítő: - Folyamatosan tehermentesítik a szervezést. Éppen ez a jó érzés: ma is ugyanolyan sikeres volt a felvonulás, közben pedig sokkal kevesebb munkánk van vele. - mondja kérdésünkre Kürti Gábor, a CM főszervezője - Kapásból rengeteg (kb. 100) ember segít a propagandában, hogy elérjünk minden sajtót. 350 önkéntes szervező pedig a biztosításért felel. Az pedig szinte félelmetes, hogy minden évben 2-3 újabb dolog bukkan fel: a kerékpáros klub is a CM-ből nőtt ki, de ott van az éjszakai gurulás, közösségek, blogok... Megdöbbentő, de vannak olyan dolgok, kezdeményezések, amikről egyáltalán nem is tudok. Vagy csak fél évvel később hallok. - újságolja a szervező.

Vegyes fogadtatás

„Nem mintha bármi bajom lenne a kerékpárosokkal, elméletileg én is támogatom a városi biciklizést, csak túl sok autóm és motorom van ahhoz, hogy ezt az elvemet a gyakorlatba ültessem át." - írta Winkler Róbert, a Totalcar online autós magazin főszerkesztője nemrégiben. A CM (nyilvánvaló népszerűsége mellett) valóban érdekes reakciókat vált ki különböző véleményformálókból. Az autós társadalom képviselői sokszor látványosan bosszankodnak, felelőtlen közlekedőnek, „mozgó úti akadálynak" nevezik a kerékpárosokat. Internetes fórumokon némelyeket a rendezvény tömeges jellege idegesít, és egyenesen betiltanák az egészet. Elterjedőben van olyan vonulat is, mely szerint a CM felvonulás képmutató, hiszen bringaemelés végeztével a többség hétfőn kocsiba száll. (W. R. megfogalmazásában: „mennyivel hitelesebb lenne már, ha bicikliemelgetés helyett [mellett] minden résztvevő rituálisan elhajítaná a BMW-je kulcsát és elégetné még a forgalmit is.") Bár erre vonatkozó statisztika nem készült, így elképzelhető, hogy a biciklisták nagy része rendszeresen autózik is, mégis aki részt vett már az utóbbi évek felvonulásain érezheti, hogy nem tőről metszett Forma1 drukkerek gyülekezete egy-egy Critical Mass.

Kerékpár és politika

A CM vitathatatlan közéleti hatása, hogy a kormány és a városvezetés előszeretettel foglalkozik kampányaiban és felhívásaiban a biciklisták ügyével. Mind többet szerepelnek szóróanyagokon olyan hatásvadász statisztikák, mint hogy „a nagyvárosokban minden harmadik 8 km-nél rövidebb utat autóval tesznek meg" vagy „egy 5 km-es út személyenként 10-szer több széndioxid-kibocsátást eredményez, mint egy buszút, és 25-ször többet a vonatútnál." Érdemi lépés annál kevesebb történik; a CM első fellángolásikor tett ígéreteknek töredéke sem teljesült, holott városvédők és szakértők egybehangzó véleménye, hogy a városnak megéri a közlekedési hierarchia fölé emelni a kerékpárost, mert így valóban élhetőbb környezetet teremthet. Más kérdés, hogy az elképesztő légszennyezettségi mutatók mellett jelenleg felelős dolog-e kritika nélkül mindenkit kerékpározásra bíztatni, hogy aztán kitágult tüdővel lélegezzen mérget, tetszőleges fővárosi körúton.

Az elmúlt idők leglátványosabb közéleti kampánya a „Bringázz a munkába!" akció volt, melyet 2008 áprilisában a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) második alkalommal hirdetett meg. Ám feltehetően a CM szellemisége máshonnan is visszaköszönhet a közeljövőben, ugyanis Kürti Gábor CM főszervező a Lehet Mása Politika (LMP) EU parlamenti listáján is ott van, tizenhatodik helyen. (A dolog komolyságához annyit, hogy a listán tizenhetedik Lovasi András, de valahol a húszadik hely környékén ott van Kardos-Horváth János, a Kaukázus együttes frontembere is.)