Igenhír.hu

Hallgatói lételemző világítótornyunk fénynyalábját ezúttal kiszámíthatónak ígérkező hullámverésekre kalibráljuk. Az átlagtanuló ránézésre céltalanul csapongó fregattjára fókuszálunk, holisztikusan megvizsgálva, hogy az miként szeli át a téli szemeszter rianásoktól és whiskyízű jégkockáktól zajló tengerét.

Egyetemi vizsgálódásaink során feltérképeztük már, mi szükséges ahhoz, hogy valaki igen magas pozíciót érjen el a HÖK-nek nevezett orwellisztikus szerveződésben. Az átlaghallgató, a homo universale azonban nem tűz maga elé efféle grandiózus célokat. Ő az alma mater egyszerű Texas Billje, csak a túlélésre és a sörre gyúr.

Számára a szemeszter jobbára szeptember végén kezdődik, amikor még nyílnak a TO-n pótelőadások, még zöldül a dékán a rektor előtt. De látod amottan a kreditátlagot? Már zh-t javít a PhD-jelölt.

Első feladata tehát, hogy kifürkéssze, milyen előadásokra lehet még bekerülnie. Ez roppant összetett, nagy konspirációt igénylő művelet. A tanárok személyes meggyőzése, a tanulmányis ügyintézők avítt bonbonokkal való permanens zaklatása vezethet csak sikerre. Legrosszabb esetben néhány - a gólyatábor elnyújtott örömeitől még októberben is spicces - hallgatótárs foglalt helyének két üveg jobbféle kannással történő megvásárlása szintén szóba jöhet.

Ha sikerül összeállítani az órarendet (a munkahét értelemszerűen kedd déltől csütörtök 2-ig tart), megkezdődhet a félév. Alvásszemináriumok, lokális italmérésekben folytatólagosan elkövetett borológia és pálinkvisztikai tanulmányok követik egymást. A szorgalmas munkával eltöltött szemeszter a manapság oly fontosnak tartott kapcsolati tőkehalmozásnak is kedvez: levitézlett adjunktusokkal, kibukott véndiákokkal, és világmegváltásba belefáradt postásokkal bővülhet az iwiwes ismerősi kör.

Az idő természetéből fakadóan telik (s most mindegy, hogy a nukleáris feleződés, vagy a hamleti kizökkent idő szempontjából közelítünk hozzá), így egyszer csak könyörtelenül eljő a vizsgaidőszak. A homo universalék, a Kovács Átlaghallgató Teodorok és Vanesszák tudatában ekkor az északi fényhez hasonlóan szürreális, boreális és paranormális jelenségként felsejlik a különféle verbális és írásbeli tortúrák sziluettje. A ködös rémképek azonban még néhány deci, tudományos precizitással bevitt hubertusszal oszlathatóak. Sőt, a delírizált, ám nagyon is prózai válsághelyzet a szilveszter áldásos hatásinak köszönhetően egész januárig figyelmen kívül hagyható. Akkor azonban lépni kell.

Az átlagegyetemista ekkor bezárkózik a kari könyvtárba, és rideg kalkulációt készít egy elhagyott olvasóteremben: van hátra 4-5 vizsganap, és 13-15 megméretés. Az eredmény nem keseríti el hősünket, inkább cselekvésre hangolja. Azonnal fel kell túrni a Neptunt (ETR-t), majd a facebook-ot olyan diáktársakat kutatva, akik elméletileg „szintén" látogatták a kérdéses órákat. Ezt követően szívfacsaró körmailekben esdekel jegyzetek (vagy legalább egy tételsor) után. Érdemes ilyenkor billenős dömperbalesetben elhunyt nagyszülőkre, gazdasági recesszió miatt gátőrré átképzett családfőkre, és a szomáliai árvák ápolása közben kapott fülcimpajárványra hivatkozni, tízből három hallgató tuti meghatódik. A másik hét is így tenne, csak ők már tavaly is megkapták a levelet. Na de hát ez sem rossz arány, legalább valamicske mentális munícióhoz így is hozzájuthat egyetemistánk.
A sűrített vizsgákon a túlélés érdekében minden megengedhető, a cél hentesíti az eszközt, tudja ezt minden veterán. Be lehet vetni az abszolút nemtudás leplezésére a gondosan kimunkált terminológiával adagolt, elegáns verbális csillagszórást, vagy a drámajáték órák túlbuzgó résztvevőit is kenterbe verő tragikus színjátszást (dömperdráma II), esetleg fellapozni az IgenHír Magazin vonatkozó számait, és onnan ihletet meríteni.

A módszer végtére mindegy, a természet örök és nagyon is helyénvaló rendje alapján átlaghallgatónk úgyis sikerrel veszi az akadályt, és az index lepasszolása után megkezdheti aranyéveinek újabb, sörbe és a semmittevés édes masszájába oltott darabját. Ám ez már egy másik történet...