Igenhír.hu

Ha tengerpart, akkor napolaj, homokba süppedés, túlhevülés után pedig mártózás a sós vízben. - Ha még nem jutott eszünkbe, hogy nyaralni máshogy is lehet, például húsz kiló felszereléssel a hátunkon, akkor ideje megismerkedni a könnyűbúvárkodással.

Kezdésnek

Persze nem kell rögtön palackot ragadni, jobb, ha előbb képet alkotunk a vízi világról, ugyanis a víz alatti időtöltésnek vannak kezdetlegesebb módszerei is, ami még nem jelent igazi búvárkodást. Ilyen például, ha egy maszkkal az arcunkon, egy pipával a szánkban és opcionálisan egy békalábbal a talpunkon úszkálunk felszínen, és amennyire tüdőnk engedi le is merülhetünk amolyan gyöngyhalász módra. Ám nem érdemes megállni a küszöbön, ha kíváncsiságunk a mélységbe csalogat. A valódi búvárkodás jóval összetettebb felszerelést és nagyobb tudást igényel ennél. Ebből kifolyólag nem is olcsó mulatság, ha valaki bele akar vágni. Bár az alapvizsga nem drágább egy jogsinál, és manapság a sport egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően egész könnyen bele lehet vágni.

Szépség, csend és koktélok

Hogy mitől vált vonzóvá egyre több és több ember számára, arra nem túl bonyolult választ találni: a víz alatti világ semmihez sem hasonlítható élmény. Korallszirtek, hajóroncsok, halrajok, tengeri csillag és medúza, esetleg polip meg néha cápa is, méterről méterre egyre hidegebb és sötétebb. De a könnyűbúvároknak csak 30 méterig, mert onnantól ún. technikai búvár képzettség szükséges. Egy bizonyos mélységen túl már valódi gázkoktélokat lélegez a búvár, különféle nemesgázokkal is keverve, de ez már köszönőviszonyban sincs a felszínen megszokott levegővel.
Ha nem figyeltünk volna kellőképpen az általános iskolai fizikaórákon, azt is hihetnénk, hogy a mélység a csend világa, holott ez koránt sincs így azon egyszerű oknál fogva, hogy a hang terjedési sebessége a vízben majd kétszer nagyobb, mint a levegőben. Bár a halakat nem fogjuk hangoskodáson kapni, teljesen más világba csöppenünk, ahol a légzőkészülékünk Darth Vader-hangot idéző zajában akár még a rákok ollócsapkodásit is hallani.

A bőség zavara

Magyarországon az utóbbi évtizedben gombamód szaporodni kezdek a búváriskolák, klubok, az oktatáson túl szinte mindegyik szervez közelibbi és távolabbi országokba túrákat, így leveszi a szervezési terheket, ha valakinek például kedve szottyan Mexikóban merülni. Egyszóval van miből válogatni. A klubok közti alapvető különbség az, hogy melyik merülési rendszerben oktatnak. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb (legnagyobb) rendszerek a következők: NASE, PADI, CMAS. Igazából egy kezdőnek nem kell különösebben átgondolni melyiket is válassza, az alapokat egész biztosan megtanítják. Minden oktatási rendszerben van lehetőségünk speciális búvártechnikákat elsajátítani, ilyen például a roncsmerülés, az éjszakai merülés, vagy éppen a nitroxos merülés.

Ezt csak tengeren lehet

Sajnos hazánk igen távol áll attól, hogy búvárparadicsomként aposztrofáljuk, kivételt képeznek talán barlangjaink, amelyek merülhető barlangrendszerekben sem szűkölködnek, de ez az irányzat igazi profikat szólítja meg, mert különösen nehéz és veszélyes.
Aki élvezni is szeretné ezt a sportot, és használni a megszerzett tudását, annak legközelebb az Adriáig kell elmerészkednie, amit - ha hihetünk a statisztikáknak - legtöbbünk amúgy is megtesz, lévén hogy ez a legpopulárisabb külföldi célpontja a magyaroknak.
Hála a horvát autópálya fejlesztési sikereinek, ez szinte rövidebb idő alatt abszolválható, mint ha Debrecent céloznánk meg.

Szakzsargon:
ABC: alapfelszelés, ami a maszkot, a pipát és a békalábat foglalja magában.
Nitrogénnarkózis: Köznapibb nevén mélységi mámor, ami egy bizonyos mélység kb. 30 méter körül léphet fel.
Oktopusz: a palackra szerelt nyomáskiegyenlítő eszköz.
Ólomöv: a lebegőképességünk kiegyenlítésére szolgáló eszköz, ólomdarabok felfűzve egy övre.
Neoprén: A búvárruhák rendkívül jó hőszigetelő szivacsszerű anyaga.
Nitrox: Olyan gázkeverék, amelyben az oxigén nitrogénhez viszonyított aránya magasabb, akár 40 százalék is lehet.