Cikk a 2009/4. számból

TÁP a VOLT-on

Zetelaki Réka

A VOLT Fesztivál zsúfolt ösvényein sétálva találtunk rá a TÁP Színház sátrára. Nyomban invitáltak is Egyperces előadásukra, ahol bekötött szemmel kocsiba ültettek, majd egy baleset zajait imitálva egy bekecsapozott „hulla" csattant a szélvédőre. - Az emberek reakciói eltérőek voltak, de a döbbenet senkinél sem maradt el. A „másik oldallal", a TÁP Színházas Péter Boldizsárral beszélgettünk, aki egy francia fesztiválon napi négy órában vetődött a szélvédőre.
Mikor megkérdeztem, tulajdonképpen hogyan definiálná ezt a nagyon összetett és mégis formabontó színházat, rögtön mesélni kezdte.

A TÁP olyan dolog, ami talán új generációt csinál a színháznak. Egyrészt interaktív, de az is jó benne, hogy nem operettszínház; nem csak idősebbeknek szól, hanem olyan embereknek, akiknek már volt rossz élménye az általános iskolai, gimnáziumi alapszínházból, a kötelező-menjünk el-két felvonásos-marha unalmas Bánk bánból, amire senki sem figyel... Vannak emberek, akik nem erre vevők: igazából a TÁP Színház valami olyasmi, ami őket hozza vissza a színháznak, ezeket a fiatalokat. A természetes dolgok a színpadon hatásosabbak, ezért szeretünk improvizálni. Amikor egy híres színészt látsz, akitől megszoktál valamit, és akkor látod, hogy ő is ember, égeti magát teljesen őszintén. Kibukik belőle a civil és ez sokkal szórakoztatóbb tud lenni egy közönség rétegnek...

Honnan jött az ötlet?
A TÁP egy rövidítésből jön: volt egy szórakozóhely Budapesten, a Tilos az Á ( a név természetesen a Micimackóból származik). Ez a kilencvenes évek közepe felé bezárt, de ott indult, mint Tilos az Á Performance. Vajdai Vilmos és Szabó Győző - aki annak idején a képző mellett csaposként dolgozott ott - találták ki, hogy kéne csinálni az Á-ból valamit, valami látványosat, valami színházit... Az első előadás fantasztikus volt: rengeteg ember jött el, pedig nagyon drága volt a jegy és Győző gyönyörű díszletet csinált... Végül annyi volt az egész darab, hogy a Vajdai kijött, egy mondatot halandzsázott, aztán elment. Az emberek 40 percig még várták, hogy történik-e valami, de semmi sem történt. Tehát már az indítás is ilyen volt: próbált mindent félretenni.

Te hogyan csöppentél az egészbe?
Én pont VOLT Fesztiválon kerültem ide először. Egyik gyerekkori barátom már régóta tápszínházazott, ezért többször megnéztem, néha mentem segíteni is. Abban az évben én akartam jönni a VOLT-ra, de egyetemistaként nem volt pénzem. Mivel tetszett a TÁP stílusa, megkérdeztem a rendezőtől, hogy nem kell-e segítség...

Elsőre bevettek a színdarabba?
Csak a díszletezésben akartam segíteni, bár bevallom, gyerekkoromban szerettem volna színész lenni. Hat vagy hét éve volt ez, amikor a VOLT-on iszonyatosan sok eső esett. Nappal térdig süllyedtél a sárba, éjszaka eláztál a sátradban... Ebben a szörnyű időben csináltuk meg - az akkori Red Lounge-ban - az Alvószínház c. előadást.

Olyan unalmas?
Igen... délután háromkor beengedtünk a közönséget, adtunk nekik meleg, nyugtató teát, és az emberek lefeküdtek kényelmesen a párnákra. Egy mesélő volt, aki egy távoli törzsről mesélt nagyon hosszú és direkt unalmas mesét. Ez alatt a többiek angyalkákként vagy álommanókként hálóköntösben járkáltak körbe-körbe a fesztiválozók között, és a mesélő szavait ismételték, suttogták az emberek fülébe. Jó volt látni, hogy a fiatalok iszonyatosan hálásak, végre nem áznak-fáznak, hanem le vannak fektetve és két és fél órán keresztül úgymond színházban vannak: mégis alszanak, pihennek a megpróbáltatások után.

Akkor mégis szerepeltél benne?
Első körben segítettem beállítani a dolgokat, mert ebben is van technika: diavetítővel vetítettünk képeket, az egész álomszerű volt. Kezdés előtt két perccel kérdezte a rendező, hogy mért nem vagyok átöltözve. Hiába mondtam, hogy én még nem is láttam ezt a darabot soha, először vagyok itt, semmit nem tudok... be kellett állnom és csinálnom. Valahogy benne ragadtam, azóta minden évben jövünk ide.

Nyáron fesztiváloztok, de mit csináltok évközben?
Akkor is van TÁP Színház, októbertől május végéig. Elmegyünk nem csak a könnyűzenei, hanem kifejezetten színházi fesztiválokra is, voltunk Pécsen, szoktunk meghívást kapni a Nyíregyházi Vidor fesztiválra, nyertünk egy darabunkkal a Szegedi Alternatív Színházi szemlén két-három évvel ezelőtt. Sok helyen járunk, és Budapesten ugyanígy vannak alternatív színházi programok. A Katona József Színház szokta hívni a TÁP-ot vendégszerepelni. Klubokban is játszunk sokat, régebben a Süss fel napban és a West-Balkánban, de azóta lett egy saját próbatermünk, évad alatt ott is van minden héten előadás.

Hogyan bővül a csapat?
A híresebb embereket, mint Kamarás Iván, Fenyő Iván, Csányi Sándor általában egyszerűen meghívjuk. Tehát az egyik fajta TÁP-os, aki igazi színész, más színházakban játszik. Az ottani darabok után átjönnek, és itt megcsinálják a saját kedvükre való előadásukat. Ezért is kezdődnek olyan későn az előadások, általában a fél tizenegyet is meg kell várni, amíg átérnek ide. De rengetegen nem színészek: zenészek, gitárosok, a Korai Örömből, énekesek, akár Csík Gábor... Vannak olyanok, akik látják az előadást, és utána ők is szeretnék kipróbálni. Kapnak lehetőséget, egyáltalán nem vagyunk zárt kör.

Mit gondolsz, mennyire vagytok ismertek?
Itt a fesztiválon nagyon jó érzés játszani, mert akik rendszeresen járnak VOLT Fesztre, Szigetre, és már egyszer voltak TÁP-on, azok visszajárnak... Talán annyira nem vagyunk ismertek, a TÁP eléggé underground, de van egy nagyon kemény mag, egy kemény TÁP Színház rajongó réteg, akikre lehet építeni. A fesztiválokon is próbálunk magunk köré gyűjteni embereket.

A darabjaitokat ki írja?
Mindig más. Van, ami előre megírt, például a Keresőket Molnár Péter írta. A novellájából csináltak egy rádiójátékot, ami tovább fejlődött színházi előadássá. Ezen kívül vannak varieté jellegű előadásaink, például a Minden Rossz Varieté, ahol kifejezetten az a cél, hogy az ember rossz legyen a színpadon. A közönség nem nevethet, nem tapsolhat, csak fújolhat vagy könnyű puha tárgyakkal dobálózhat...például papírkétszázassal.

Szeretik?
Élvezik, tetszik nekik ez a fajta interakció a színészek és a közönség között. De nem mindegyik interaktív, csinálunk másféle előadásokat, zenés produkciókat is, az Etchno Varietében például magyar népzene volt feldolgozva drumandbass alapokra magyar dj-kkel... és erre néptáncosok táncoltak, gyönyörű volt. Vannak viszont gyerekdarabjaink is.

Gyerekeknek is játszotok?
Igen. Mi nem világnézet vagy korcsoport szerint játszunk egy-egy darabot, hanem sokszor inkább csak magunkért - legalábbis én magamért, a többieket nem tudom. Szeretek szerepelni, szeretek úgy szerepelni, ahogy máshol nem láthatnak.

© Igenhír 2006-2012ImpresszumMédiaajánlatAdatvédelemÜzenetRSS